Rögtelen utak

Nos, bár nem rossz élmények, tapasztalatok alapján festettem le az „egyszeri anya ideáját az egyszeri apa anti-ideájával”, hanem a szélesebb baráti körben látottak alapján vontam le konzekvenciákat, örülök, hogy túlléptünk.

Értem én a kérdést, meg a sugallt választ is: mindenki kezdje (folytassa) úgy az életét, hogy olyan párt választ, aki holtomiglan-holtodiglan kitart, ha véletlenül mégse, akkor is! Legyen felelős szülő, tartson össze a család, álljon a gyerek haptákba, kutya is tudja a helyét, akkor is, ha mindenki boldogtalan ebben a helyzetben.

De könyörgöm, miért??? Mondjatok már nekem egy embert az ismert és sikeres jósokon kívül, aki előre megmondja: ezzel a faszival biztosra mehetsz, garantált az 50 év együttlét, 2 gyerek, 4 nagyszülő (senki ne dugványozzon plusz nagypapa fejeket, csak a cseh mesékben sokszorozódnak! ) plusz a csatolt ebek.

Vagy hogy kell felelősnek lenni azon kívül, hogy nem fűvel-fával? Nem mindenki úgy házasodik, hogy örökre tervez? Miért baj az, hogy már nem a kilencszázas évek tanyavilágában élünk, és ha nem működik tovább lépünk, mert nem a kocsikerék által kivájt latyakos trutymóban kell a következő 200 métert 4 óra alatt megtenni?

kátyú
Válni rossz. Ezt mindenki tudja. De ha valaki tartósan boldogtalan egy házasságban, akkor bizony el kell válni és a gyereknek a lehetőség szerinti legboldogabb életet kell biztosítani.
Amit Papa sejtet, miszerint a peachwork takaróval csak elfedni lehet a helyzetet – álszentség. Éppen hogy bennmaradni egy nem működő házasságban és jó arcot vágni évekig a szarhoz – na, ez inkább takarózás.

Minden szülőnek kötelessége a lehető legboldogabb életet biztosítani a gyereke számára, de senki sem várhatja el, hogy egy ember a saját, egyetlen életét teljesen alárendelje a gyermeke életének akkor, amikor VAN MÁSIK MEGOLDÁS is.

Ferkó is filózik, és nyilvánvalóan fog is még bőven, hiszen hiányzik neki az apja, vagy éppen az anyja, mikor-kivel van. De nálunk konkrét, és világos a helyzet: nem „mesevilágban” élünk, az apa az apa, anya az anya vagy csak „az én kis bömbikém”:D  a családunk új tagja pedig BARÁT. A legjobb.

 

 

 

 

 

Posted in Mama
Tags: ,

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Legutóbbi hozzászólások