Kezdeném akkor a végével, hogy én se legyek unalmas. Ha már ezoterika, akkor perszehogy tudja a baba, mibe lép bele. Talán jobban, mint a szülők:-). Az élet kaland, főleg amíg bírja humorral az ember, ezzel pedig mostanában nincs hiány errefelé.
Hogy mennyire nézünk magunkba, az elsősorban rajtunk múlik, de azt gondolom, nekem nincs is szükségem a versengésre Ferkóért. Ami pedig a puzzle-t illeti, hát, szerintem az pont nem baj, ha új darabok kerülnek a képbe, annál izgalmasabb lesz újra meg újra kirakni majd. Lehet, hogy Papa kicsit rég játszott, és nem tudja, hogy újabban nem olyan kötöttek a játékszabályok, mint azelőtt. És ez jól van így, mert azt jelenti, hogy egymást tanítjuk, egymástól tanulunk. Nálunk az új barát tökéletesen érzi ezt a szerepet.
Nálunk nincsen Saskirály, de van helyette más-más mentőangyal, és nincs Thomas sem, amit nagyon nem bánok. Ilyen bágyadtságok nélkül is meg lehet szeretni a mozdonyokat, a gépeket, lehet zakatolni, sihuhuzni, füttyögni. És Ferkó kíváncsian lesi, hányféleképpen állnak ehhez az őt körülvevők. Sztorik persze itt is vannak, de nem gondolom, hogy egy pszichológus megélne belőlük. Nem kell mindig és feltétlenül értelmezni azt, amit a gyermek játszik, pláne nem aggódni és ördögöcskéket a falra festeni. Ha igazán baj van, azt úgyis észreveszi mindenki.
Szóval én azt hiszem, kevesebb görcs meg előítélet kellene, és akkor jobb lesz a gyereknek is, meg nagyobb lesz az esély arra, hogy kedvező légkörbe érkezzen egy esetleges új barátnő. De ez csak egy tipp, Kedves Papa. Én azt mondom, nincs annál jobb, mint amikor a gyermek belecsöppen egy új lamúr közepibe, és azt látja, hogy a Mama újra fényeskedvű, a barát személyében újra megjelent a Hármas. Jó-jó, tudom, a legjobb lett volna, ha az eredeti működik, de ezen, ugye, nem kesergünk többet, inkább annak örülünk, ami van. És az sem kevés, sőt. Legalábbis nálunk. Úgyhogy hajrá, itt a nyár, dagadjanak a vitorlák!
Legutóbbi hozzászólások