Kedves Papa, igen, abban igazat adok, hogy a gyermek szeret választani… Csak a következtetéseink eltérőek. De nagyon. A „kit szeretsz jobban?” kérdése fel sem merülhet, ez evidens. Szerintem éppen az a jó, hogy Ferkónak egyszer velem jobb, aztán az apukájával, máskor meg az új baráttal. Nincs ebben semmi rossz, a
Pár-Baj
A nyugat.hu elvált apa-anya blogpárbaja
Valamennyi bejegyzés
Színház az egész világ…
Csak azon múlik minden, mennyire hiszünk a szerepünkben, vagy mennyire kételkedünk a magunkában és a másokéban is. Én hiszek abban, hogy ha igazán átélem az adott helyzetet, akkor hitelessé válok önmagam, barátaim, és gyermekem szemében is. Ennyi, nem kéne túlrágózni ezt sem. A helyzet pedig adott, kár azon reszketni,
Posted in Mama
A változás változatossága
Most akkor én nem is tudom, kit sajnáljak jobban. Hát könyörgök, nem ismeri Papa az alábbi mondást: „Uram, adj erőt elfogadni a megváltoztathatatlant, bátorságot megváltoztatni, ami megváltoztatható és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget.” ??????????? Nem tudok már ennél okosabbat írni. Az az érzésem, hogy a Kedves Papa
Posted in Mama
Elszigetelve?
Ha boldog a papa, boldog a gyermek – ha boldog a mama, boldog a gyermek. Akkor is, ha nem együtt nyaralnak. Ilyen egyszerű ez mifelénk. Talán azért, mert nincs minden agyoncsapva filózásokkal. Szerintem a gyerek ráér még a lelkizésre, nem az a lényeg, hogy miért van így, hanem hogy ahogy
Posted in Mama
Újra itt van már a nyár!
Kezdeném akkor a végével, hogy én se legyek unalmas. Ha már ezoterika, akkor perszehogy tudja a baba, mibe lép bele. Talán jobban, mint a szülők:-). Az élet kaland, főleg amíg bírja humorral az ember, ezzel pedig mostanában nincs hiány errefelé. Hogy mennyire nézünk magunkba, az elsősorban rajtunk múlik, de
Posted in Mama
Barátok és Papák
Papának igaza van, a helyzet nem könnyű. Ha egy új ember belép a körbe, mindenki megijed. Szar fej lesz-e a gyerekemmel? Esetleg túl jó arc? Jobban tud majd papírhajót hajtani, vagy zongorázni? És ami ennél is gyötrőbb, viccesebb lesz, mit én? Kedves Papa, szerintem tekintsünk el az extrém esetek általánosításától,
Posted in Mama
Rögtelen utak
Nos, bár nem rossz élmények, tapasztalatok alapján festettem le az „egyszeri anya ideáját az egyszeri apa anti-ideájával”, hanem a szélesebb baráti körben látottak alapján vontam le konzekvenciákat, örülök, hogy túlléptünk. Értem én a kérdést, meg a sugallt választ is: mindenki kezdje (folytassa) úgy az életét, hogy olyan párt választ, aki
Mennyiség, minőség…
Lehet, hogy tényleg nem volt világos, a legismeret-furdalás dolog, ezért még egyszer nekifutok. Éppen ezekről a megrögzött szokásokról, elvárásokról, családi nyomásról beszéltek, mikor azt mondom, hogy sokszor túl sokáig húzzuk. Azaz pont az ellenkezője történt (és történik rendszeresen) annak, ami a Papa posztban megjelent. Azaz rendszeresen tartunk fenn működésképtelen helyzeteket
Posted in Mama
Válás, gyermek, lelkiismeret… kontra
Nekem nincs lelkiismeret furdalásom. Rossz érzésem, az van. A férjemmel soha sem volt zökkenőmentes a viszonyunk. 6 hónapja ismertük egymást, mikor Ferkó megfogant, egymástól 200 km-re éltünk, én épp túl egy zűrös váláson, ő túl egy nehéz szakításon. Azt mondják, hogy az a jó, ha van fenn és lenn, úgy
Posted in Mama
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Legutóbbi hozzászólások