Értem én a kérdést, meg a sugallt választ is: mindenki kezdje (folytassa) úgy az életét, hogy olyan párt választ, aki holtomiglan-holtodiglan kitart, ha véletlenül mégse, akkor is! Legyen felelős szülő, tartson össze a család, álljon a gyerek haptákba, kutya is tudja a helyét, akkor is, ha mindenki boldogtalan ebben a helyzetben.

De könyörgöm, miért??? Mondjatok már nekem egy embert az ismert és sikeres jósokon kívül, aki előre megmondja: ezzel a faszival biztosra mehetsz, garantált az 50 év együttlét, 2 gyerek, 4 nagyszülő (senki ne dugványozzon plusz nagypapa fejeket, csak a cseh mesékben sokszorozódnak! ) plusz a csatolt ebek.

Vagy hogy kell felelősnek lenni azon kívül, hogy nem fűvel-fával? Nem mindenki úgy házasodik, hogy örökre tervez? Miért baj az, hogy már nem a kilencszázas évek tanyavilágában élünk, és ha nem működik tovább lépünk, mert nem a kocsikerék által kivájt latyakos trutymóban kell a következő 200 métert 4 óra alatt megtenni?

Válni rossz. Ezt mindenki tudja. De ha valaki tartósan boldogtalan egy házasságban, akkor bizony el kell válni és a gyereknek a lehetőség szerinti legboldogabb életet kell biztosítani.
Amit Papa sejtet, miszerint a peachwork takaróval csak elfedni lehet a helyzetet – álszentség. Éppen hogy bennmaradni egy nem működő házasságban és jó arcot vágni évekig a szarhoz – na, ez inkább takarózás.

Minden szülőnek kötelessége a lehető legboldogabb életet biztosítani a gyereke számára, de senki sem várhatja el, hogy egy ember a saját, egyetlen életét teljesen alárendelje a gyermeke életének akkor, amikor VAN MÁSIK MEGOLDÁS is.

Ferkó is filózik, és nyilvánvalóan fog is még bőven, hiszen hiányzik neki az apja, vagy éppen az anyja, mikor-kivel van. De nálunk konkrét, és világos a helyzet: nem „mesevilágban” élünk, az apa az apa, anya az anya vagy csak „az én kis bömbikém”:D  a családunk új tagja pedig BARÁT. A legjobb.