Az ünnep a lényeg!

Kedves Papa, nem gondolom, hogy éppen az ünnepek lennének azok az alkalmak, amikor a gyermeknek rosszabb, mint hétköznapokon. Sőt. És legjobb, ha ebből indulunk ki. Persze, nem könnyű néha, de elég arra gondolni, hogy a gyereknek jó legyen, és ha erre mindkét szülő képes, akkor azt hiszem, semmi baj. Legalábbis nálunk ez a helyzet.

Az ég szerelmére, ugye nem kell a Mikulásnak azzal törődnie, hogy a szülők elváltak? Még csak az hiányzik neki… Szerintem elég, ha jó a gyerek, és persze ez is relatív. Engem szerencsére sohasem akart büntetni a Mikulás, egyszer kaptam ugyan virgácsot, de olyan szóba sem került, hogy netán kihagyja az ablakomat, mert valamit nem jól csináltam. Viszont most már kezdem érteni, honnét ez a szigor – sajnálom is kicsit Minkamankát, és kívánom neki, hogy a papája legyen elnézőbb, belátóbb, mint vele voltak annak idején. De ez már nem a Mikulás, hanem egy pszichológus dolga:-)…

Most viszont közeledik a Karácsony, és mielőtt a papa ezen kezdene vekengeni, gyorsan leírom: ahhoz, hogy ez az ünnep jól sikerüljön, elég, ha a szülők az alapokban megegyeznek. Hogy ki mit vesz a gyereknek, melyik nap kinél lesz, hová viszik, meg ilyenek. Ha ez megvan, higgye el mindenki, nagy baj nem lehet. És ha még azt is sikerül egyeztetni, hogy ki hozza az ajándékot (angyalok, Jézuska ésatöbbi lehetőség), meg hogy a fát közösen díszítik e vagy az mondjuk az angyalok dolga, na, akkor már kész a karácsonyi Kánaán!

P1070266

A lényeg, hogy aki éppen a gyermekkel van, az tudja: ez az Ő ünnepe! Mindannyiunknak azon kell igyekezni, hogy jól érezze magát, a többi már nem olyan fontos. Persze nem árt, ha boldog az egész család, együtt vagy külön-külön, papákkal, mamákkal, barátokkal, barátnőkkel, nagyszülőkkel… Én azt hiszem, nálunk ne lesz semmi gond…

Posted in Mama

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Legutóbbi bejegyzések

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.