október 2014 hónap bejegyzései

Waldorf, árnyalatok

Egyetértek a Kedves Mamával, már ami a liberális-konzervatív ellentéteket illeti. Annyit azért hozzátennék, hogy itt most szigorúan politikamentesen, a családképet és a nevelést illetően kell értelmezni a két fogalmat. Sohasem tartottam magam a mai értelemben liberális szülőnek, és soha nem írnék le olyan mondatot, hogy „Ez a petchwork család nagyon

Read More…

Posted in Papa

A valóság árnyalatai

Nekem kicsit olyan az egész, mintha egy nagy falnak nyomnám a szöveget, amiről minden visszapattan. De mindegy, úgyis országszerte ütköznek a liberális meg a konzervatív (vagy inkább azoknak tartott) vélemények, hát akkor itt miért ne? Ez a petch-work család nagyon jó kis buli. Tudom, lehet jó a sima család is,

Read More…

Posted in Mama

Mint a mesékben?

Még nem hallottam arról, hogy a gyermek számára a szülőknek nem kellene valamiféle példát mutatni. És pont nem arra gondolok, mibe öltözzön, milyen zenét kedveljen, mely festő képeit nézegesse – ebben valóban nem szabad erőltetni a dolgokat, hiszen mindez valóban ízlés kérdése, amely majd lassan, de biztosan kialakul a gyermekben.

Read More…

Posted in Papa

A jó, a rossz és a gyermek

Ferkó mindenevő, mármint ami a játékot, szórakozást illeti. Barokk operán ugyan még nem volt, annál többször kisebb koncerteken, színházban, kiállításon, szóval mindenütt, ahol egy gyermek jól érezheti magát. Nem hiszem, hogy ez bármennyiben is függene a liberális vagy konzervatív neveléstől, netán attól, hogy a gyermek „teljes” családban van e, vagy

Read More…

Posted in Mama

A legkisebb közös nevező…

Köszönöm az előző hozzászólást, igen, szerintem is jó megoldás lehetne az „örökzöldek” vetítése a mozikban, legalább alkalmanként. A mozi ugyanis, mint a Hozzászóló írta, nem az ÚJ filmek bemutatására szolgál kizárólagosan, hanem célja lehetne a régi klasszikusok „életben tartása” is. Arról pedig nem tehetek, hogy Minkamanka hangosnak tartja a mai

Read More…

Posted in Papa

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Legutóbbi hozzászólások