Kezdőlap › Szereplők

Szereplők

Elvált Apa: Lovag László

Kislánya: Minkamanka

Minkamanka 3 éves koráig viszonylag „normálisnak” mondható körülmények között nevelkedett. Egy mama, egy papa, és az előbbi magával hozott két gyermeke társaságában. Aztán borult a bili, és külön költöztünk – a mamáék az „alsó várban” laknak (mintegy 300 méterre tőlem, ugyanazon utcában béreltek lakást), én pedig a „felső várban” fogadom Minkamankát, egyelőre gyakorlatilag akkor, amikor csak ráérek. Ma már ez az egész csaknem ideális körülménynek nevezhető – de vajon tényleg az? Hogyan tegyük legalább a kisgyermek számára minél természetesebbé az ilyen és hasonló körülményeket, ha már mi, felnőttek, elrontottunk mindent?

Elvált Anya: Felhő Júlia

Kisfia: Jerkó

Jerkó 3.5 éves koráig idillikus környezetben élt, óriási családi ház, gigászi kert, nagyszülők rajongó szeretete. A háttérben azonban a szülők között feszülő ellentétek a kezdetektől zavart okoztak az erőtérben. Végül az anya (én) elvetette a kockát 200 km-es távolságra, ahol egy albérletben, kisgyerekkel, kiskutyával súlyosbítva az önállóság útjára léptek. Az apa pár utcányira tartja a gyerekbeosztásos rendet és a távolságot. Itt tartunk, innét szép boldognak lenni, nem igaz?

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Legutóbbi hozzászólások