2015 – BÚÉK minden patchwork-családnak:-)

Mindenkinek. Papának, mamáknak, de főleg a Gyerkőknek! Én egy kis visszatekintéssel kezdem, mert mégiscsak ez az alapja annak, hogy ez az év is klasszul teljen. Ferkó nagyon boldog, ez mondjuk nagyon rövid évösszefoglaló, de mégiscsak benne van a lényeg. Az meg a ráadás, hogy nekem is jó volt, meg azt gondolom, mindenkinek körülöttem. Persze, voltak kis hibák, gikszerek, de így legalább lesz min javítani idén.

Nincs szebb egy ötéves gyereknél (persze, tudom, az egy, a kettő, meg a három, meg a hat meg a hét, kinek mije van:-), és Ferkó igazán elemében volt. Jót tett neki az új barát, meg a régi viszonyok rendeződése, mármint a körülményekhez képest. Rengeteg utazás, élmény, sok új arc, haverok, és persze az első lány, akinek udvarolni lehetett – és ez az egész éves boldogság sugárzott Karácsonykor is, mindenki örömére.

P1070559

Tulajdonképpen nem bántam meg semmit, sem a válást, sem az új kapcsolatot, sem pedig az ezekkel járó rengeteg utazást, élményt, még a rosszakat sem! Én asszem, hogy az ember mindenből tanul, és az a feladata, hogy a rosszban is meglássa a jót, hát még, ha alig van az előbbiből. Mert ha így teszünk, ez a legjobb példa a gyerkőnek is, aki látja, hogy a bajok sem tartanak örökké, és hogy a rosszaság is kijavítható.

Én nem találtam olyan szép idézetet, mint a Kedves Papa, de megpróbálom összefoglalni a magam sutaságával, mit is kívánok én. Neki, és főleg Minkamankának. Megbékélést a helyzettel, kevesebb önemésztést, szolid viszonyt a volt élettárssal, aki azért elsősorban mégiscsak a mindenkori Mama, és ha a sors úgy hozza, hát egy barátnőt, aki megbékíti a háborgó lelket, és aki teljesebbé teszi majd a családi életet. És kívánom, hogy mindenki tanuljon az elmúlt év hibáiból, főleg azért, hogy a gyerek érezze a teljes békét a Papában, maga körül, és ezzel önmagában is. És ha mindez megvan, jöhetnek a patchwork-család párosainak újabb kalandjai, immár 2015-ben!

Posted in Mama

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Legutóbbi hozzászólások