Barátok és Papák

Papának igaza van, a helyzet nem könnyű. Ha egy új ember belép a körbe, mindenki megijed. Szar fej lesz-e a gyerekemmel? Esetleg túl jó arc? Jobban tud majd papírhajót hajtani, vagy zongorázni? És ami ennél is gyötrőbb, viccesebb lesz, mit én?

Kedves Papa, szerintem tekintsünk el az extrém esetek általánosításától, mint pl. a tietek. Egy gyereknek külföldön élni úgy, hogy az apja még egy annál is másikabb külföldi országban lakik, eleve nem egyszerű. Nyilván ez az oka a kevésszeri találkozásnak, a bizonytalanságnak, szerepcserének. Nem mondom, hogy más esetben ez nem fordulhat elő, de azt igen, hogy ilyen esetben szinte garantált.

Akkor viszont, ha átlagos helyzetben, viszonylagos közelségben élnek egymással a szülők, koránt sem evidencia a szerepcsere. Főleg, ha ezt egyik fél sem provokálja. A barát nem veszi át az apa szerepét, nem ő viszi el az első focimeccsre, nem veszi meg előre a kedvenc könyv folytatását, nem fürdeti, altatja, nem tanítja bicajozni.bicaj el

 

Miért is tenné, hiszen ott van az APJA, aki szíves örömest megteszi ezeket a dolgokat. És nem, nyílván nem ülnek feszt vigyázban, hogy véletlenül se történjen semmi, de az alapvető privilégiumokra nem pályázik.

Azonban az nyilván való, hogy az apának/anyának igyekeznie kell, talán jobban, mint egy „normál” családban, hiszen kevesebb az idő, minden koncentráltabban működik. És a gyötrő kétségeknek, ki a viccesebb, jobb programokat kitaláló, vagányabb stb. egyszer csak vége szakad, és felfogjuk, hogy ez nem verseny..

Nem bánnám, ha Ferkó hinne az igaz szerelemben, ha 18 évesen megtalálná élete párját, lenne egy rakat gyerekük, párás tekintettel közösen nézegetnék kisállatok fotóit, majd gyermekeik gyermekeit. De tudomásul kell venni, hogy ez a világ már nem efelé tendál. Kis szerencsével előbb-utóbb találunk párt magunknak, nagy szerencsével addigra túl vagyunk már pár kapcsolaton, ami után épp a házasság következik. Óriás mázlival és szerelemmel együtt maradunk, míg világ a világ. De ezen sokat kell melózni. És szeretni kell egymást, minden hibával együtt.

Ha a Papa nem érti ezt meg, fel kell kösse a gatyáját, mert nehéz idők jönnek.

 

Posted in Mama

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Legutóbbi hozzászólások