A változás változatossága

 

Most akkor én nem is tudom, kit sajnáljak jobban. Hát könyörgök, nem ismeri Papa az alábbi mondást:

„Uram, adj erőt elfogadni a megváltoztathatatlant, bátorságot megváltoztatni, ami megváltoztatható és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget.” ???????????

Nem tudok már ennél okosabbat írni. Az az érzésem, hogy a Kedves Papa mindent túlfilózik, és ennek mindenki kárát látja a környezetében. Okés, a megváltoztathatatlan nem mindig gyönyörködtet. De az rajtunk múlik, hogy legalább igyekezzünk. Mindenki. Mert ez a legnagyobb felelősség, és feladat, nem az, hogy önkínzó agyalásokkal fárasszuk magunkat és a többieket.

Szerintem – sokadszorra próbálom mondani, egyre lassabban és fáradtabban – hogy persze, van az ideális család, de ez bizony néha szétesik, és a következő lépést kell ideálissá tennünk. És képesek vagyunk erre, ha igazán akarjuk, higgye el nekem a Papa! Sőt, az sem ördögtől való, hogy ez az új felállás még az előzőnél is jobb lehet, MINDENKINEK! Mi most ezt éljük át éppen, és azt hiszem, nincs ennél remekebb dolog! A válás immár megváltoztathatatlan, ehhez még nagy bölcsesség sem kell. De az, hogy miképpen jutunk ezen túl, már igenis rajtunk múlik. Csak erő kell hozzá, bátorság és némi empátia. Melyik hiányzik a Papából???

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Én cseppet sem bánom, hogy nem a régi felállásban zajlanak az idei nyár programjai, van egy megértő, kedves, remek humorú barát (nekem A Szerelem), és azért itt vannak a régi szereplők is, meg persze én, mint állandó tényező:-)… És úgy látom, Ferkónak ez épp elég. Persze, pár sör vagy bor után én is elgondolkozom, vajon tényleg jobb e így, aztán másnap egyértelműen azt mondom: igen! Ferkónak, nekem, és az új barátnak-szerelemnek. Ezt mutatja a gyakorlat. Ez a puding próbája. Mi kell még?

Lehet, hogy nem ez a létező világok legjobbika, de én még nem éltem ennél jobban, és azt hiszem, Ferkó is nagyon kúl mostanában. Igaz, neki nincs új frizurája, de nem is szeretne. Talán azért, mert senki sem érezteti vele, hogy minden más lett, senki sem tömi azzal, hogy ez egy más, egy új élet. Neki nincs hová visszavágynia, neki ez az egész egy folyamatos történet, újabb és újabb izgalmakkal. Minden más? Dehogy! Éppenhogy minden visszatér a régi kerékvágásba! Hát, ez az én aktuális üzenetem…

 

 

 

Posted in Mama

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Legutóbbi hozzászólások