Születésnapok…

Nemrég volt Minkamanka negyedik születésnapja. Az ünnepek mindig csodálatosak egy gyermek számára, de a születésnap ezek között is kiemelkedő szerepet tölt be. Akkor is, ha egészben van a család, és akkor is, ha nem. Csak utóbbi esetben valamivel bonyolultabb a dolog.

Minkamankának volt egy szülinapja velem és szüleimmel (nagyszülő 1-2), sajnos éppen megbetegedett, de azért boldogan telt. Pár nappal az „igazi” szülinap előtt. Aztán volt egy szülinapja Nagyszülő 2-3 társaságában, amelyen részt vett a „mostohanagyi” is. És volt egy szülinapja (azon a napon, amikor született) a Mamával és a két tesóval. És nálunk még egyszerű az eset, hiszen egyelőre nincs új barát vagy barátnő…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

„Papa, ez most az igazi szülinapom?” Kérdezte, amikor velem és szüleimmel ünnepeltünk. „Hát persze, minden szülinap igazi, csak amióta a mama meg én nem vagyunk együtt, többször is megünnepeljük…” Válaszoltam kissé tétován. „A Mama azt mondta, hogy majd akkor lesz az igazi, amikor vele leszek!” Folytatta, és én nyeltem egyet. „Igen, igaza van a Mamának, nem ma születtél, hanem pont azon a napon, amikor majd vele meg a tesókkal ünnepeltek, de attól még ez is szülinap, és igazi!” Mondtam végül. Okos kislány, ennyiben hagyta a dolgot, bár világos volt, hogy nem nagyon érti.

Tudom, ez is csak nyavalygás, hiszen manapság sokaknál ilyen ez a történet. De mégis – nekem összeszorul a szívem ilyenkor. Én „teljes családban” nőttem fel, ilyen kérdések nem merültek fel, és éppen elég volt a többi is ahhoz, hogy legyen min elgondolkoznom felnőttkoromig:-)…

Lényeg, hogy a körülményekhez képest jó volt Neki mindegyik negyedik szülinap. Megvoltak az állandó pontok – minden tortán négy gyertya, minden köszöntéskor ajándékok, minden alkalommal öröm az arcokon. Tartok tőle azonban, hogy nagyon sok kérdés megfogalmazódott benne, és jobban örült volna egy tortának, négy gyertyának, és egy köszöntésnek. Annak, hogy a Számára ismerős arcok Együtt ünneplik azt, hogy megszületett, éppen négy esztendeje.

Posted in Papa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Legutóbbi bejegyzések

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.