Valamennyi bejegyzés

Boldog Újesztendőt!

2014 lassan véget ér, és nem szeretném a búcsúztatást „vekengősre venni”, ahogyan a Mama fogalmazott a minap. Lezajlott a Karácsony, Mennyből az angyal, gyertyafény, izgatott ajándékbontás, és persze játszás, reggeltől estig, némi betegséggel fűszerezve. Volt egy kis közös metszéspont is, amikor együtt volt a régi nagycsalád, azt hiszem, Minkamanka ezt

Read More…

Posted in Papa

Virgácsot az elvált szülőknek!

Persze, ez csak egy újabb provokáció a részemről:-), ha már itt vannak az ünnepek. De mégiscsak fontos dolog, mit mondunk a gyermekeinknek, ilyen kétes alakokról, mint Mikulás vagy Jézuska… Nekem legalábbis sokat jelentett annak idején, hogy a Mikulás csak azoknak a gyerekeknek hoz ajándékot, akik jól viselkedtek egész évben. Emlékszem,

Read More…

Posted in Papa

Születésnapok…

Nemrég volt Minkamanka negyedik születésnapja. Az ünnepek mindig csodálatosak egy gyermek számára, de a születésnap ezek között is kiemelkedő szerepet tölt be. Akkor is, ha egészben van a család, és akkor is, ha nem. Csak utóbbi esetben valamivel bonyolultabb a dolog. Minkamankának volt egy szülinapja velem és szüleimmel (nagyszülő 1-2),

Read More…

Posted in Papa

A szülők hibája…

Szerintem a Waldorf-dolgot elismertem, hibáztam, általánosítottam, elnézést kértem… Ez viszont nem jelenti azt, hogy nincsenek hibái – ugyanúgy emberi dolog ez, mint ahogy vannak hibák minden oktatási intézményben. Van, akinek a papné, van, akinek nem. Valóban, a falfirkáktól nem dől össze sem a világ, sem a lakás. De különbözőek vagyunk,

Read More…

Posted in Papa

Waldorf, árnyalatok

Egyetértek a Kedves Mamával, már ami a liberális-konzervatív ellentéteket illeti. Annyit azért hozzátennék, hogy itt most szigorúan politikamentesen, a családképet és a nevelést illetően kell értelmezni a két fogalmat. Sohasem tartottam magam a mai értelemben liberális szülőnek, és soha nem írnék le olyan mondatot, hogy „Ez a petchwork család nagyon

Read More…

Posted in Papa

Mint a mesékben?

Még nem hallottam arról, hogy a gyermek számára a szülőknek nem kellene valamiféle példát mutatni. És pont nem arra gondolok, mibe öltözzön, milyen zenét kedveljen, mely festő képeit nézegesse – ebben valóban nem szabad erőltetni a dolgokat, hiszen mindez valóban ízlés kérdése, amely majd lassan, de biztosan kialakul a gyermekben.

Read More…

Posted in Papa

A legkisebb közös nevező…

Köszönöm az előző hozzászólást, igen, szerintem is jó megoldás lehetne az „örökzöldek” vetítése a mozikban, legalább alkalmanként. A mozi ugyanis, mint a Hozzászóló írta, nem az ÚJ filmek bemutatására szolgál kizárólagosan, hanem célja lehetne a régi klasszikusok „életben tartása” is. Arról pedig nem tehetek, hogy Minkamanka hangosnak tartja a mai

Read More…

Posted in Papa

Kitérő válasz…

Kedves Mama és Ferkó, rendben, hagyjuk ezt a kissé meddő vitát, abban egyetértek, hogy nevetve nevelni a legjobb dolog a világon, csak nem mindig sikerül. De most lenne egy konkrét témám, mégpedig a mozi! A minap Minkamankával beültünk egy moziba, először életében – nagy élményre számítottam. Én is elég régen

Read More…

Posted in Papa

Ki nevel a végén?

Kedves Mama, sajnos válaszát olvasva inkább újabb kérdések merültek fel bennem, de rendben, ha feloldottuk a zárójeleket, akkor „élesben” reagálok. Kényeztetni, elhalmozni, etetni, itatni – ez az elvált papák feladata, mert a tényleges nevelés felelőssége úgyis a mamáé. Komolyan? Csak azért, mert ő tölt több időt vele? Én ezt kicsit

Read More…

Posted in Papa

Zárójel ()

Én most egy kicsit abbahagynám ezt a kicsináljajobban-játékot. A helyzet ugyanis az, hogy nagyon különböző a Kedves Mama és a mi helyzetünk, sokszor összehasonlíthatatlan. Van, amit irigylek, és van, mi miatt örülök, hogy más malomban őröljük magunkat és gondolatainkat, meg persze mindazokat, akik mellettünk vannak. Nálunk a helyzet nem sokat

Read More…

Posted in Papa

Legutóbbi bejegyzések

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.