Megadom magam. Ugorjunk egyet, a mindenkori Gyermek érdekében. Úgyis kötjük őt a saját rögeszméinkhez, akkor is, ha ennek ellenkezőjét hisszük, szentül. Nem pontosan értem, mi ez a ragaszkodás az Egyszeri Anya ideájához (sajnos, vannak kivételek, nincs minden anya eufóriában a kezdetek kezdetén) és az Egyszeri Apa anti-ideájához (nappal talán segít, este kocsmázik, autót műszakiztatik, neadjisten fodrászkodik, és mindezt pelenka-gellerezés rovásra), de legyen, bizonyára saját élmények és rossz tapasztalatok.
Spirituális szint, hat év, ki tag, ki nem e megbonthatatlan egységben – tartok tőle, hogy ez is valami általánosítás. Szerintem a kivétel nem erősíti a szabályt, és a szabály nem gyengíti a kivételt. Ráadásul én erről a hatéves spirituális egységről még nem hallottam, és meglehetősen feminista hozzáállásnak tartom, így első olvasatra… Minkamanka 3 és fél éves, de szerintem tiltakozna ellene, ha tudna.
És legyen – éljen a harmadik, negyedik, sokadik felhasználó! Van egy kedves cseh mese, az elültetett és kikeltett nagypapákról, minél több, annál jobb. Dugványozva hatványozódunk. Mennyivel jobb a sok ajándék, apuka, barát, a nyolc nagyszülő… Tényleg, mennyivel jobb?
Én mindvégig arról próbáltam dadogni, hogy vajon miért vál(t)unk ma ily könnyedén, vagy, ami ugyanaz, sőt fontosabb, miért házasodunk, miért felelőtlenkedünk a szexualitásban? Tényleg gondolunk ilyenkor a gyümölcsre és jövőjére? Vagy csak a magunk (joggal remélt) boldogságára?
És ez a kárálás kifejezés… Nem, én nem félek az ismeretlentől, csak már tudom, hogy nem csupán rólam és Róla van szó, hanem a Gyermekről is. Ki nem boldog egy új szerelemben? Istenem, miért maradunk ily önzőek? Perszehogy mi azok vagyunk ilyenkor, boldogok. Minden változás felüdülés, és minden új szerelem eltart egy ideig, sőt azt reméljük, holtomiglan-holtodiglan. De a gyermek – honnan tudjuk, mi teszi őt boldoggá? Ha idősebb, akkor jönnek hamar a konfliktok, nem kell új papa, nem mama az új kisasszony. Ha még kicsi, akkor úgy érezhetjük, minden rendben van. Itt is mást kap, ott is. És mindennek örül. De a háttérben mi zajlik? Ő még nem tudja olyan pontosan kifejezni magát az időben. Múlt, jelen, jövő – a múlt homályos, a jelen jó esetben örömökkel teli, de a jövő, az teljességgel kifejezhetetlen. Minka mostanság ilyeneken filózik: nem szeretem, amikor veszekedtek. De azt sem, hogy nem lakunk együtt. Matyi és Sára is veszekszenek (a két mostohatestvér), mégis együtt vagyok velük. Sok lovagja van egy királykisasszonynak? Ha te vagy a lovag, és a mama a királylány, akkor miért nem vagytok együtt? Van egy másik lovag, meg egy másik királylány?
Tényleg, milyen egy „patchwork-család”? Összeáll a foltokból egy fantasztikus lepedő, amin kényelmesen elnyújtózhatunk? Gyermekekkel, egymással, önmagunkkal, mindenkivel? Vagy csak egy takaró az egész, amivel mindent elfedünk? A gyermek és önmagunk elől? Honnan tudjuk, hogy nem fog majd veszekedni a kezdeti lamúrt követően az új lovag és a régi királylány? Na, itt lesz igazán izgalmas a történet…
Vajon jó a gyermeknek az, hogy kinő (Éden)kertjében még pár apuka, anyuka, nagypapa és nagymama? Vajon jó ez neki, csak azért, mert zuhannak rá az élmények, amelyeket csak egyik vagy másik felállásban kaphat meg? Az egyik fegyverek hangját utánozza, a másikkal felfedezi a húsevő növényeket, ez tényleg pazar. És jöhet majd egy harmadik, aki kiválóan eteti húsevő növényekkel a fegyvereket. Kétségtelen, hogy több papa (barát) többet tud. De vajon nem lenne több a kevesebb? Mármint a gyermek szempontjából… Biztos, hogy jó ez a folthátánfolt-projekt? Hosszútávon?
Legutóbbi hozzászólások