Igen, itt a nyár, dagadnak a vitorlák… Nálunk lamúr nincs még, volt viszont egy csodálatos tengerparti nyaralás, Minkával, és szüleimmel. Nem mondom, örültem volna egy Kisasszonynak is, de ebben a korban már nem sürgetem úgy a dolgokat, ráadásul én még mindig tele vagyok kételyekkel, hogy vajon tényleg olyan nagy öröm lenne e Minkamankának egy hirtelen jött új barátnő… De ígérem, amint betoppan, írni fogok róla.
Minka imádja a tengert, és annak minden gyümölcsét – először még édesanyjának hasában volt az én kis titkos szigetemen, aztán egy évet kihagytunk, majd ismét elmentünk, kétéves korában, akkor még együtt, öten… Csodálatos nyaralás volt, azóta szereti az olajbogyót, a feta-sajtot, a görögsalátát, a „small fish”-t és a polip-pecsenyét. Jó ízlése van, azt gondolom… Az út során egyszer sem említette édesanyját, de én azt gondolom, ez amolyan tapintat a részéről. Nem hiszem, hogy ne hiányozna neki, elsősorban a megszokott nagycsalád. Papa, mama, gyerekek. Meg a csupa szív, szeretet. Külön-külön megkapja persze, de együtt már talán soha. Boldog-szomorú nyaralás volt, legalábbis nekem. Minkamankán úgy látszott, hogy csak boldogság van a szívében, ami persze engem is örömmel töltött el.
Szóval most ahhoz kell hozzászoknom, hogy ezek a nyarak is ilyen megosztottak lesznek. A tengerpart után Minkamankát „leadtam” a mamájának, akivel most két hetet Balatonozik. Ott ugyan nincsenek polipok, de van azért sok-sok ölelő kar, legalább annyi, mint egy polipnak. A mama, a testvérek, a második nagymama, második nagypapa, harmadik nagymama, merthogy válás ott is volt. És remélem, hogy leányom kiismeri majd magát a sok ölelésben, és jól is tudja érezni magát. A tengerparton azt mondta, ő is polipvadász lesz, mint a papa. Tudom, nem szabad mindent filozofikusan értelmezni…
Nekem nem olyan felemelő a gondolat, hogy a vakációk és az ölelő karok is megsokszorozódnak – szerintem elég lenne a kevesebb, de úgy, hogy együtt van mindenki. De ez van, ezt kell szeretni és megszeretni. A nyár még tartogat pár kellemes utazást, persze olyat, ahol az egész (eredeti) család együtt lenne, már nem. Lehet, hogy ez is csak előítélet, túlzott ragaszkodás a hagyományos játékszabályokhoz. Gondolom, a Kedves Mama szerint így sem olyan rossz, sőt. Várom optimista, vigasztaló humorral teli sorait, és persze Neki, Nekik is szép nyaralásokat és öleléseket kívánok…
Legutóbbi hozzászólások