…miközben olvasom papa sorait. Tényleg ennyire nehéz elfogadni a mai világot? Okés, vannak fenntartások a petchwork-családformával szemben. A tény azonban tény, egyre több ilyen van, és nekünk ebben kell megkeresni azt, ami jó (nem kevés ilyen van). Okés, az elvált szülők gyermekeinek több nehézséggel kell szembesülniük, de ha már megtörtént a dolog, minek állandóan ezen vekengeni?
Na de hogy már a mozi sem a régi! Nahát, mindjárt elcsodálkozom magam. Igen, ma már nem a rajzolt filmek korát éljük, hanem számítógépes korszakban vagyunk. Persze mutogathatjuk Bambit és társait, kell is az a gyermekeknek, de itt vannak a modern filmek is, és szerintem ezek között is épp annyi jó van, mint ahogy régen is sok volt a nézhetetlen alkotás. A pingvinkirály, Madagaszkár és a többiek. Én éppen a Thomast tartom rendkívül bárgyúnak, semmivel sem jobb, mint a Pat, a postás.
Hangosak a mozik? Igen, hangosak, de mindent meg lehet szokni, vagy akkor nem kell moziba járni. Az meg, hogy nem a Bambit adják, meglehetősen természetes – a mozi arra való, hogy bemutassák az új filmeket. (Ennek ellenére, és ez talán az egyetlen, amiben egyetértünk, lehetne tényleg valami retro-sorozat a gyerekeknek is.)
Ízlések és filmek, ugye ismerős, Kedves Papa? Minkamanka nyilván olyan nevelésben részesül, hogy nem kedveli annyira a modern képvilágot – ez azonban nem az ő ízlése, hanem a szülőké, vagy legalábbis az egyik szülőé. Talán ha kevésbé próbálnánk a gyerekre kényszeríteni saját ízlésünket, jobban járna, és végigülné a mozit, nemde?
Szóval, a válaszom annyi, hogy naná, lehet választani a házimozizást, de az sohasem lesz olyan élmény, mint a hatalmas filmvászon, meg a moziban a sok-sok izguló-suttogó-kiabáló gyermek. Mutassunk meg a gyereknek mindenféle, korához illő filmeket, és majd ő eldönti, mi tetszik neki. Az én problémám inkább gyakorlati – a mozijegyek ára. Na, ez valóban okoz nehézségeket a választásban…
Legutóbbi hozzászólások