Kitérő válasz…

Kedves Mama és Ferkó, rendben, hagyjuk ezt a kissé meddő vitát, abban egyetértek, hogy nevetve nevelni a legjobb dolog a világon, csak nem mindig sikerül. De most lenne egy konkrét témám, mégpedig a mozi!

A minap Minkamankával beültünk egy moziba, először életében – nagy élményre számítottam. Én is elég régen voltam moziban, de Minkamankának ez lesz az első, eddig csak „házimozoztunk”, ami nem valamiféle extra hangfelszerelést jelent, csak a függönyök elhúzását, játékos jegyárusítást és persze valamilyen dvd megnézését.

bambi

Az első sokk akkor érte Minkamankát, amikor megszólalt a dolby-system, vagy mi – riadtan húzódott közelebb, és azt kiabálta – Papa, szólj légy szíves, hogy nagyon hangos! A második sokk engem ért, amikor a programban ígért cseh mesejáték helyett a Pat, a postás c. film nemtudomhányadik részét kezdték vetíteni. Sebaj, gondoltam, már hallottam róla, sokan szeretik, talán Minkamankának is tetszeni fog majd! Hát tévedtem. Úgy negyed óra elteltével Minkamanka ismét odabújt hozzám, és azt mondta: Papa, ez nagyon buta film, menjünk inkább haza játszani!

Nem erőltettem a dolgot, én sem voltam elragadtatva az alkotástól, bár abban reménykedtem, hogy a többi gyerekkel együtt majd Minkamanka is ott ül és nevetgél rajta. Kimentünk, és elsétáltunk a játszótérre, aztán otthon megnéztük a Bambit.

A következők jutottak eszembe az egésszel kapcsolatban:
1. Miért ilyen hangosak a mozik?
2. Hová tűntek a „klasszikus”, 3-6 éveseknek való mesefilmek, miért nincs retro-mozi gyerekeknek, ha már az élet ás területein mindenütt oly népszerű ez a műfaj, mármint a retro?
3. Miért van az, hogy Thomast, és a szerintem elég idétlen arcos-mozdonyokat imádja Minka, Pat viszont 15 perc elteltével kiűzte a moziból?

thomas

Az első kérdésre nem ismerem a választ. A másodikra sem: mi otthon olyanokat nézünk, mint a Bambi, a 101 kiskutya, Maja, a méhecske, Pinokkió, vagy – az újabbak közül – Thomas. Emlékszem, hogy a waltdisney-filmektől mennyire idegenkedtem annak idején (én még inkább könyveken nőttem fel), s lám, most már visszasírom őket. Persze, tudom, maradi vagyok, mint egy rossz nagypapa. De akkor is. Miért kell Bambi vagy akár Thomas, és miért nem Pat vagy a Madagaszkár? Nekem persze van valami elképzelésem a válaszról, de szeretném, ha a Mama segítségemre lenne, és ő is elmondaná véleményét, tapasztalatait.

Addig is marad a házimozi, Minkamanka egy időre ezt választotta… Nem is olyan rossz az a Disney-féle Bambi, csak máig nem értem, hogy akkor most őzike vagy szarvas, és hogy miért lett Faline Patácska…

Posted in Papa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Legutóbbi bejegyzések

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.