Szerintem lassan áttérhetünk gyakorlatiasabb dolgokra, tapasztalatokra – ez hasznosabb lesz mindenkinek. Annyit azonban még hozzáteszek az eddigiekhez, hogy alighanem félreértés történt. Én ugyanis arra gondoltam, és nem tudom már egyértelműbben leírni, hogy egy kapcsolat első idejében (egymás megismerésének fázisában) nagyon oda kell figyelni a szexualitással járó esetleges következményekre. Az, hogy
Pár-Baj
A nyugat.hu elvált apa-anya blogpárbaja
2014 év bejegyzései
Rögtelen utak
Nos, bár nem rossz élmények, tapasztalatok alapján festettem le az „egyszeri anya ideáját az egyszeri apa anti-ideájával”, hanem a szélesebb baráti körben látottak alapján vontam le konzekvenciákat, örülök, hogy túlléptünk. Értem én a kérdést, meg a sugallt választ is: mindenki kezdje (folytassa) úgy az életét, hogy olyan párt választ, aki
Rögös eszmék
Megadom magam. Ugorjunk egyet, a mindenkori Gyermek érdekében. Úgyis kötjük őt a saját rögeszméinkhez, akkor is, ha ennek ellenkezőjét hisszük, szentül. Nem pontosan értem, mi ez a ragaszkodás az Egyszeri Anya ideájához (sajnos, vannak kivételek, nincs minden anya eufóriában a kezdetek kezdetén) és az Egyszeri Apa anti-ideájához (nappal talán segít,
Posted in Papa
Mennyiség, minőség…
Lehet, hogy tényleg nem volt világos, a legismeret-furdalás dolog, ezért még egyszer nekifutok. Éppen ezekről a megrögzött szokásokról, elvárásokról, családi nyomásról beszéltek, mikor azt mondom, hogy sokszor túl sokáig húzzuk. Azaz pont az ellenkezője történt (és történik rendszeresen) annak, ami a Papa posztban megjelent. Azaz rendszeresen tartunk fenn működésképtelen helyzeteket
Posted in Mama
Minőség, mennyiség…
Lehet, hogy ezt a lelkiismeret-furdalás projektet jobban el kellene magyaráznom. Alig akad olyan nő vagy férfi, aki tisztában lenne egy gyermek vállalásának igazi felelősségével a párkapcsolat szerelem-fázisában. Ugyanakkor a legtöbb gyermek ilyenkor fogantatik. Mintegy „véletlenül”, puszta lelkesedésből. Aztán ez az önfeledt lelkesedés testet ölt. Na, ezért mondom, hogy lassan a
Posted in Papa
Válás, gyermek, lelkiismeret… kontra
Nekem nincs lelkiismeret furdalásom. Rossz érzésem, az van. A férjemmel soha sem volt zökkenőmentes a viszonyunk. 6 hónapja ismertük egymást, mikor Ferkó megfogant, egymástól 200 km-re éltünk, én épp túl egy zűrös váláson, ő túl egy nehéz szakításon. Azt mondják, hogy az a jó, ha van fenn és lenn, úgy
Posted in Mama
Válás, gyermek, lelkiismeret…
Nem tudom, ki hogyan van vele, nekem egy válás, amelyben gyermekek az ártatlan szereplők, egyenlő az örökké tartó lelkiismeret-furdalással. Miért nem sikerült valahogy megegyezni, együtt maradni, Érte, Értük, mindannyiunkért? Tudom, mit mondanak erre a szakemberek, hogy nem szabad csak a gyermek kedvéért együtt szenvedni, hogy jobb a gyermeknek is, ha
Posted in Papa
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Legutóbbi hozzászólások