Mindenkinek. Papának, mamáknak, de főleg a Gyerkőknek! Én egy kis visszatekintéssel kezdem, mert mégiscsak ez az alapja annak, hogy ez az év is klasszul teljen. Ferkó nagyon boldog, ez mondjuk nagyon rövid évösszefoglaló, de mégiscsak benne van a lényeg. Az meg a ráadás, hogy nekem is jó volt, meg azt
Pár-Baj
A nyugat.hu elvált apa-anya blogpárbaja
Valamennyi bejegyzés
Az ünnep a lényeg!
Kedves Papa, nem gondolom, hogy éppen az ünnepek lennének azok az alkalmak, amikor a gyermeknek rosszabb, mint hétköznapokon. Sőt. És legjobb, ha ebből indulunk ki. Persze, nem könnyű néha, de elég arra gondolni, hogy a gyereknek jó legyen, és ha erre mindkét szülő képes, akkor azt hiszem, semmi baj. Legalábbis
Posted in Mama
Ünnepnapok, hétköznapok…
Nahát, Ferkó szülinapja is nemrég volt, igaz, ő egy évvel idősebb… Na jó, elismerem, az ünnepek kissé bonyolábbak, mint a hétköznapok. De én ezügyben is optimista vagyok, és ezt támasztja alá a tapasztalat is. Egy gyermeknek ugyanis egészen más az időérzéke, mint nekünk, felnőtteknek. Szerencsére. Talán már írtam, hogy ők
Posted in Mama
A hibák szülője…
Igen, az elválás mindig a szülők hibája, de ez asszem teljesen mindegy, ha már megtörtént a dolog. Ettől kezdve csak az a fontos, hogy igyekezzünk a lehető legkevesebbet törődni a múlttal, és minden erőnkkel a jövőre, no meg a jelenre koncentráljunk. Ebből nem lehet baj. És ha már a hibáknál
Posted in Mama
Árnyalatnyi különbségek?
Kedves Papa, csatlakozva előző bejegyzésének egyik kommentjéhez, lám-lám, mások is tudják, hogy általánosítani nem szép dolog! Ugyanakkor én is ezt teszem, ha azt mondom, hogy nem sok jobbat ismerek a Waldorf-módszernél, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki gyermekével – nem fog csalódni! Ami pedig a falfirkákat illeti, hát…
Posted in Mama
A valóság árnyalatai
Nekem kicsit olyan az egész, mintha egy nagy falnak nyomnám a szöveget, amiről minden visszapattan. De mindegy, úgyis országszerte ütköznek a liberális meg a konzervatív (vagy inkább azoknak tartott) vélemények, hát akkor itt miért ne? Ez a petch-work család nagyon jó kis buli. Tudom, lehet jó a sima család is,
Posted in Mama
A jó, a rossz és a gyermek
Ferkó mindenevő, mármint ami a játékot, szórakozást illeti. Barokk operán ugyan még nem volt, annál többször kisebb koncerteken, színházban, kiállításon, szóval mindenütt, ahol egy gyermek jól érezheti magát. Nem hiszem, hogy ez bármennyiben is függene a liberális vagy konzervatív neveléstől, netán attól, hogy a gyermek „teljes” családban van e, vagy
Posted in Mama
Csak nézek, mint a moziban…
…miközben olvasom papa sorait. Tényleg ennyire nehéz elfogadni a mai világot? Okés, vannak fenntartások a petchwork-családformával szemben. A tény azonban tény, egyre több ilyen van, és nekünk ebben kell megkeresni azt, ami jó (nem kevés ilyen van). Okés, az elvált szülők gyermekeinek több nehézséggel kell szembesülniük, de ha már megtörtént
Posted in Mama
Nevetve nevelni!
Nem tudom, minek ennyit rugózni azon, hogy kié a fontosabb szerep. Én nem vonom kétségbe, hogy a papa is nagyon fontos, csak annyit mondtam, hogy azért a nevelésben a végső szó a mamáé, ha már a gyermek nála van „elhelyezve”. És ez tutter, ezen szerintem kár rágódni. A mama (és
Posted in Mama
Zárójel feloldva…
Szerintem egy vasárnapi apuka helyzete nem könnyű ugyan, de mindenképpen aranyélet az anyukáéhoz képest. Nincs más feladat, mint a megjelölt időkben a gyermek életét kellemessé tenni, kényeztetni, elhalmozni, etetni, itatni:-)… A többit úgyis a mama intézi, elvégre ő van többet a gyermekkel, övé a tényleges nevelés felelőssége. Tudom, ez nem
Posted in Mama
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Legutóbbi hozzászólások