Igen, bízzuk a gyerekre! Csakhogy a gyerek olyan lény, aki szeret választani. És ha ebben nem kap útmutatást, akkor kezdődnek a problémák. Márpedig a választás nem könnyű dolog, ráadásul sokszor éppen az a szülő(k) feladata, hogy a gyermeket arra is megtanítsák: vannak helyzetek, amikor nem a vagy-vagy, hanem az is-is
Pár-Baj
A nyugat.hu elvált apa-anya blogpárbaja
Valamennyi bejegyzés
Élet és színház…
Sajnálni senkit sem kell, az nem segít… És igen, elismerem, én mindent túl sokszor átgondolok, bár nem hiszem, hogy ezzel (magamon kívül) bárkinek is ártanék. Minkamanka például kifejezetten szeret velem lenni, pedig nem vagyok egyszerű eset. Valójában mindig féltem a kisgyermekektől – olyan őszinték, olyan ártatlanok, hogy az néha zavarba
Posted in Papa
Változatosság és változás
Igen, a változatosság gyönyörködtet. Ezt felnőttek és gyermekek egyaránt tudják, érzik. Csakhogy van a változatosság, és vannak a változások. A változás az egyetlen állandóság az életben, mondták régi bölcsek. De nem biztos, hogy mindig kellemes, gyönyörködtető, mint a változatosság. Azt hiszem, a szülők és nagyszülők feladata éppen a változatosság biztosítása,
Posted in Papa
Ölelő karokban
Igen, itt a nyár, dagadnak a vitorlák… Nálunk lamúr nincs még, volt viszont egy csodálatos tengerparti nyaralás, Minkával, és szüleimmel. Nem mondom, örültem volna egy Kisasszonynak is, de ebben a korban már nem sürgetem úgy a dolgokat, ráadásul én még mindig tele vagyok kételyekkel, hogy vajon tényleg olyan nagy öröm
Posted in Papa
Thomas és a Saskirály
Kedves Mama, gatya felkötve, az idők nehezek, ennyit tudok hozzátenni az előző íráshoz. Meg talán még annyit, hogy egy „igazi szerelemben” nem feltétlenül a kisállatok és az unokák képeinek párás tekintettel való nézegetése a lényeg, de így is lehet. Abban egyetértünk, hogy a világ valóban nem a hagyományos szerelem- és
Posted in Papa
Papák és barátok
Szerintem lassan áttérhetünk gyakorlatiasabb dolgokra, tapasztalatokra – ez hasznosabb lesz mindenkinek. Annyit azonban még hozzáteszek az eddigiekhez, hogy alighanem félreértés történt. Én ugyanis arra gondoltam, és nem tudom már egyértelműbben leírni, hogy egy kapcsolat első idejében (egymás megismerésének fázisában) nagyon oda kell figyelni a szexualitással járó esetleges következményekre. Az, hogy
Posted in Papa
Rögös eszmék
Megadom magam. Ugorjunk egyet, a mindenkori Gyermek érdekében. Úgyis kötjük őt a saját rögeszméinkhez, akkor is, ha ennek ellenkezőjét hisszük, szentül. Nem pontosan értem, mi ez a ragaszkodás az Egyszeri Anya ideájához (sajnos, vannak kivételek, nincs minden anya eufóriában a kezdetek kezdetén) és az Egyszeri Apa anti-ideájához (nappal talán segít,
Posted in Papa
Minőség, mennyiség…
Lehet, hogy ezt a lelkiismeret-furdalás projektet jobban el kellene magyaráznom. Alig akad olyan nő vagy férfi, aki tisztában lenne egy gyermek vállalásának igazi felelősségével a párkapcsolat szerelem-fázisában. Ugyanakkor a legtöbb gyermek ilyenkor fogantatik. Mintegy „véletlenül”, puszta lelkesedésből. Aztán ez az önfeledt lelkesedés testet ölt. Na, ezért mondom, hogy lassan a
Posted in Papa
Válás, gyermek, lelkiismeret…
Nem tudom, ki hogyan van vele, nekem egy válás, amelyben gyermekek az ártatlan szereplők, egyenlő az örökké tartó lelkiismeret-furdalással. Miért nem sikerült valahogy megegyezni, együtt maradni, Érte, Értük, mindannyiunkért? Tudom, mit mondanak erre a szakemberek, hogy nem szabad csak a gyermek kedvéért együtt szenvedni, hogy jobb a gyermeknek is, ha
Posted in Papa
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Legutóbbi hozzászólások