2014 év bejegyzései

Tessék (ne) választani!

Igen, bízzuk a gyerekre! Csakhogy a gyerek olyan lény, aki szeret választani. És ha ebben nem kap útmutatást, akkor kezdődnek a problémák. Márpedig a választás nem könnyű dolog, ráadásul sokszor éppen az a szülő(k) feladata, hogy a gyermeket arra is megtanítsák: vannak helyzetek, amikor nem a vagy-vagy, hanem az is-is

Read More…

Posted in Papa

Színház az egész világ…

  Csak azon múlik minden, mennyire hiszünk a szerepünkben, vagy mennyire kételkedünk a magunkában és a másokéban is. Én hiszek abban, hogy ha igazán átélem az adott helyzetet, akkor hitelessé válok önmagam, barátaim, és gyermekem szemében is. Ennyi, nem kéne túlrágózni ezt sem. A helyzet pedig adott, kár azon reszketni,

Read More…

Posted in Mama

Élet és színház…

Sajnálni senkit sem kell, az nem segít… És igen, elismerem, én mindent túl sokszor átgondolok, bár nem hiszem, hogy ezzel (magamon kívül) bárkinek is ártanék. Minkamanka például kifejezetten szeret velem lenni, pedig nem vagyok egyszerű eset. Valójában mindig féltem a kisgyermekektől – olyan őszinték, olyan ártatlanok, hogy az néha zavarba

Read More…

Posted in Papa

A változás változatossága

  Most akkor én nem is tudom, kit sajnáljak jobban. Hát könyörgök, nem ismeri Papa az alábbi mondást: „Uram, adj erőt elfogadni a megváltoztathatatlant, bátorságot megváltoztatni, ami megváltoztatható és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget.” ??????????? Nem tudok már ennél okosabbat írni. Az az érzésem, hogy a Kedves Papa

Read More…

Posted in Mama

Változatosság és változás

Igen, a változatosság gyönyörködtet. Ezt felnőttek és gyermekek egyaránt tudják, érzik. Csakhogy van a változatosság, és vannak a változások. A változás az egyetlen állandóság az életben, mondták régi bölcsek. De nem biztos, hogy mindig kellemes, gyönyörködtető, mint a változatosság. Azt hiszem, a szülők és nagyszülők feladata éppen a változatosság biztosítása,

Read More…

Posted in Papa

Elszigetelve?

Ha boldog a papa, boldog a gyermek – ha boldog a mama, boldog a gyermek. Akkor is, ha nem együtt nyaralnak. Ilyen egyszerű ez mifelénk. Talán azért, mert nincs minden agyoncsapva filózásokkal. Szerintem a gyerek ráér még a lelkizésre, nem az a lényeg, hogy miért van így, hanem hogy ahogy

Read More…

Posted in Mama

Ölelő karokban

Igen, itt a nyár, dagadnak a vitorlák… Nálunk lamúr nincs még, volt viszont egy csodálatos tengerparti nyaralás, Minkával, és szüleimmel. Nem mondom, örültem volna egy Kisasszonynak is, de ebben a korban már nem sürgetem úgy a dolgokat, ráadásul én még mindig tele vagyok kételyekkel, hogy vajon tényleg olyan nagy öröm

Read More…

Posted in Papa

Újra itt van már a nyár!

Kezdeném akkor a végével, hogy én se legyek unalmas. Ha már ezoterika, akkor perszehogy tudja a baba, mibe lép bele. Talán jobban, mint a szülők:-). Az élet kaland, főleg amíg bírja humorral az ember, ezzel pedig mostanában nincs hiány errefelé.   Hogy mennyire nézünk magunkba, az elsősorban rajtunk múlik, de

Read More…

Posted in Mama

Thomas és a Saskirály

Kedves Mama, gatya felkötve, az idők nehezek, ennyit tudok hozzátenni az előző íráshoz. Meg talán még annyit, hogy egy „igazi szerelemben” nem feltétlenül a kisállatok és az unokák képeinek párás tekintettel való nézegetése a lényeg, de így is lehet. Abban egyetértünk, hogy a világ valóban nem a hagyományos szerelem- és

Read More…

Posted in Papa

Barátok és Papák

Papának igaza van, a helyzet nem könnyű. Ha egy új ember belép a körbe, mindenki megijed. Szar fej lesz-e a gyerekemmel? Esetleg túl jó arc? Jobban tud majd papírhajót hajtani, vagy zongorázni? És ami ennél is gyötrőbb, viccesebb lesz, mit én? Kedves Papa, szerintem tekintsünk el az extrém esetek általánosításától,

Read More…

Posted in Mama

Ezért írjuk



Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.

Legutóbbi hozzászólások