Még nem hallottam arról, hogy a gyermek számára a szülőknek nem kellene valamiféle példát mutatni. És pont nem arra gondolok, mibe öltözzön, milyen zenét kedveljen, mely festő képeit nézegesse – ebben valóban nem szabad erőltetni a dolgokat, hiszen mindez valóban ízlés kérdése, amely majd lassan, de biztosan kialakul a gyermekben.
Pár-Baj
A nyugat.hu elvált apa-anya blogpárbaja
2014 év bejegyzései
A jó, a rossz és a gyermek
Ferkó mindenevő, mármint ami a játékot, szórakozást illeti. Barokk operán ugyan még nem volt, annál többször kisebb koncerteken, színházban, kiállításon, szóval mindenütt, ahol egy gyermek jól érezheti magát. Nem hiszem, hogy ez bármennyiben is függene a liberális vagy konzervatív neveléstől, netán attól, hogy a gyermek „teljes” családban van e, vagy
Posted in Mama
A legkisebb közös nevező…
Köszönöm az előző hozzászólást, igen, szerintem is jó megoldás lehetne az „örökzöldek” vetítése a mozikban, legalább alkalmanként. A mozi ugyanis, mint a Hozzászóló írta, nem az ÚJ filmek bemutatására szolgál kizárólagosan, hanem célja lehetne a régi klasszikusok „életben tartása” is. Arról pedig nem tehetek, hogy Minkamanka hangosnak tartja a mai
Posted in Papa
Csak nézek, mint a moziban…
…miközben olvasom papa sorait. Tényleg ennyire nehéz elfogadni a mai világot? Okés, vannak fenntartások a petchwork-családformával szemben. A tény azonban tény, egyre több ilyen van, és nekünk ebben kell megkeresni azt, ami jó (nem kevés ilyen van). Okés, az elvált szülők gyermekeinek több nehézséggel kell szembesülniük, de ha már megtörtént
Posted in Mama
Kitérő válasz…
Kedves Mama és Ferkó, rendben, hagyjuk ezt a kissé meddő vitát, abban egyetértek, hogy nevetve nevelni a legjobb dolog a világon, csak nem mindig sikerül. De most lenne egy konkrét témám, mégpedig a mozi! A minap Minkamankával beültünk egy moziba, először életében – nagy élményre számítottam. Én is elég régen
Posted in Papa
Nevetve nevelni!
Nem tudom, minek ennyit rugózni azon, hogy kié a fontosabb szerep. Én nem vonom kétségbe, hogy a papa is nagyon fontos, csak annyit mondtam, hogy azért a nevelésben a végső szó a mamáé, ha már a gyermek nála van „elhelyezve”. És ez tutter, ezen szerintem kár rágódni. A mama (és
Posted in Mama
Ki nevel a végén?
Kedves Mama, sajnos válaszát olvasva inkább újabb kérdések merültek fel bennem, de rendben, ha feloldottuk a zárójeleket, akkor „élesben” reagálok. Kényeztetni, elhalmozni, etetni, itatni – ez az elvált papák feladata, mert a tényleges nevelés felelőssége úgyis a mamáé. Komolyan? Csak azért, mert ő tölt több időt vele? Én ezt kicsit
Posted in Papa
Zárójel feloldva…
Szerintem egy vasárnapi apuka helyzete nem könnyű ugyan, de mindenképpen aranyélet az anyukáéhoz képest. Nincs más feladat, mint a megjelölt időkben a gyermek életét kellemessé tenni, kényeztetni, elhalmozni, etetni, itatni:-)… A többit úgyis a mama intézi, elvégre ő van többet a gyermekkel, övé a tényleges nevelés felelőssége. Tudom, ez nem
Posted in Mama
Zárójel ()
Én most egy kicsit abbahagynám ezt a kicsináljajobban-játékot. A helyzet ugyanis az, hogy nagyon különböző a Kedves Mama és a mi helyzetünk, sokszor összehasonlíthatatlan. Van, amit irigylek, és van, mi miatt örülök, hogy más malomban őröljük magunkat és gondolatainkat, meg persze mindazokat, akik mellettünk vannak. Nálunk a helyzet nem sokat
Posted in Papa
Éljen az IS-IS!
Kedves Papa, igen, abban igazat adok, hogy a gyermek szeret választani… Csak a következtetéseink eltérőek. De nagyon. A „kit szeretsz jobban?” kérdése fel sem merülhet, ez evidens. Szerintem éppen az a jó, hogy Ferkónak egyszer velem jobb, aztán az apukájával, máskor meg az új baráttal. Nincs ebben semmi rossz, a
Posted in Mama
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Nem túlzás azt mondani, hogy mostanság a gyermekek számára a „teljes családban” élés számít kivételnek Magyarországon. Szomorú, de így van. Senki sem tudja, hosszú távon mit okozhat ez a lassan, de biztosan felnövekvő gyermeki lélekben, de az azért egyre nyilvánvalóbb, hogy ettől (is) más lesz a világ. És nem jó értelemben. Ez a „blogpárbaj” egy elvált családapa és egy ugyancsak (nem ugyanabból az alomból) elvált családanya aktuális tapasztalatairól szól. Az egyiknek egy (most éppen) hároméves kislánya van, a másiknak egy (még egyelőre) 4 esztendős kisfia. Egymástól függetlenül élik életüket, bár a múltban akadtak közös pontjaik. Ebben a blogban nem lesz szó szörnyűségekről, mert szerencsére a helyzethez képest ki-ki egész jól megvan. De ez csak a látszat. És éppen a látszat az, ami egy kisgyermek számára a legtörékenyebb.
Legutóbbi hozzászólások